BREIT PORTAL ABORTUSZ Könnyfakasztó vallomás: “Abortuszpárti voltam, aztán a szemem előtt darabokra szaggattak egy magzatot”

Könnyfakasztó vallomás: “Abortuszpárti voltam, aztán a szemem előtt darabokra szaggattak egy magzatot”

101667
0
SHARE
Orvostanhallgató

Egy kezdő orvostanhallgató egy felkészítő kurzuson megtapasztalta az abortusz operációk borzalmait. Így lett liberális abortuszvédőből elkötelezett életpárti.

A neve elhallgatását kérő hallgató még évekkel ezelőtt szembesült azzal, mennyire szörnyű folyamat az, amikor egy élő emberi lényt kiszivattyúznak egy anyaméhből, majd darabokra szedik. A látottak annyira kísértették, hogy egy névtelen véleménycikkben mesélte el: hogyan lett abortuszpárti egyetemistából, életpárti aktivista.

Egy orvostanhallgató vallomása

„Egészen tegnapig, 2004 július másodikáig elkötelezett választáspárti (szerk – abortuszpárti) voltam. Orvostanhallgatóként és lelkes tudósként világos volt számomra, hogy a magzati testet formáló sejtek halmaza gyakran nem képes a túlélésre az anyaméhben a 24 hetes kor előtt. Mindemellett liberálisként úgy hittem, minden nőnek joga kell, hogy legyen megválasztani, hogy mit akar tenni a testével, akarja-e, hogy valami növekedjen benne.

Ezen a nyáron jelentkeztem New Yorkban egy programra, ami az orvosi tanulmányaimat készítette elő. Itt megengedték nekünk, hogy betekintsünk a különféle egészségügyi beavatkozások részleteibe. Lehetőségünk nyílt arra is, hogy lássunk egy abortuszt, ki nem hagytam volna.

Olyan újnak, merésznek és izgalmasnak tűnt, még sosem láttam ilyesmit.

Amikor beléptem a műtőbe, ugyanolyannak tűnt, mint bármelyik másik. Előttem az ágyon egy nőt láttam széttárt lábakkal, mintha éppen szülne, de el volt altatva. Mellette ott voltak az abortusz végrehajtásához szükséges műszerek, többek között egy vákuumos műszer, ami kiszívta a magzati szöveteket az anyaméhből. Az orvosok felvették a köpenyt, a maszkot és elkezdődött a procedúra.

(Csak erős idegzetűeknek)

A méhnyakot felnyitották, és egy nyers fém eszközzel, valamint egy átlátszó csővel benyúltak. Másodpercek múlva beindult a masina, és vér, szövetek, magzati szervek szívódtak ki egy szűrőn keresztül. Egy perc elteltével valami eltömítette a vákuum-gépet, ezért szét kellett szerelni. A cső végén egy piciny test volt, amit ott volt egy kicsike fej is, egy félig leszakadó nyaki résszel. A vékony bőr alatt lehetett látni a bordákat, a fejen a szemeket, még a szervek is működtek.

A fiú magzat apró szíve ekkor megállt – örökre.

A vákuum gép szűrője ismét szabad volt, ahogyan a kicsike karok és lábak leszakadtak a magzatról. Az ujjacskákon már elkezdtek kialakulni a körmök. Az orvosok, mint akik jól elvégezték a dolgukat, büszkén mutogatták nekem a testecskét. Én pedig könnybe lábadt szemmel néztem, ahogyan a pici fiút az asztalról egy tartályba helyezik.

Tegnap fél 10 óta másra sem tudok gondolni, mint arra, mi lehetett volna abból a fiúból.

Nem hiszem, hogy az emberekben valóban tudatosul, hogy mi is az abortusz, ameddig nem látják, hogy mi is történik. Valósággal kínoznak a látottak – annyira valóságos és eleven volt – pedig csak egy megfigyelésen vettem részt.

Soha többé nem leszek „választáspárti” és soha nem fogom támogatni emberi lények meggyilkolását, mindegy, hogy az életük melyik szakaszában vannak épp.”

Forrás: ClinicQuotes