BREIT PORTAL DZSIHÁD Exkluzív beszámoló: Afrikába járnak pasizni az európai nők

Exkluzív beszámoló: Afrikába járnak pasizni az európai nők

5483
0
SHARE
Közhiedelem Afrikában, hogy az európai nők odavannak a fekete férfiakért.
Közhiedelem Afrikában, hogy az európai nők odavannak a fekete férfiakért.

A Breitportal egyik olvasója cikkünk után terjedelmes beszámolót készített Afrika szaharai Száhel övezetében tapasztalható állapotokról. Az európai hírszerzés azt gyanítja, hogy hamarosan milliós számban fognak érkezni a migránsok a kontinensről, amit az Afrikában élő magyar származású olvasónk első kézből tudott megerősíteni. Elképesztő történet. Második rész.

ELSŐ RÉSZ: AUTÓ ELÉ DOBOTT FOGYATÉKOS GYEREKEK

Macron francia elnöknek is vannak igazmondó Afrika-szakértői csak ő még elég balfácán, hogy ki is pötyögje a PC média előtt.

„Amikor 7-8 gyerek születik asszonyonként, Önök eldönthetik, hogy elköltenek milliárdokat. de nem stabilizálnak ezzel semmit.”

A tradiciók súlya a fejlődés igazi kerékkötője Afrikában. Első alkalommal, amikor ide érkeztem 1988-ban, azonnal feltűnt az archaikus szerszámok használata a mezőgazdasági munkában. Míg egy európai egy olyan szerszámot használ, aminek hosszú nyele van (pl. kapa, kasza) hogy hatékonyan tudjon dolgozni. Itt a híres kolonizáció után is 20 cm–es nyelű nevetséges szerszámokkal művelik a földet. Ugyanez az elv az élet minden terén észrevehető. Ezért lehet vicces képeket látni európai lakótelepeken ahol az afrikai asszonyok fával tüzelnek az erkélyeken. Ugyanúgy egy kondérban kotyvasztva, mintha még mindig Burkina Fasoban volnának. Mindig azt kérdeztem tőlük, miért nem tanultak el a gyarmatosítóktól legalább néhány alapvető dolgot?

Kiskirályok otthon, buták az iskolában

Mind a keresztényeknél, mind a muzulmánoknál sok a gyerek. Mivel négy feleséggel a muzulmánok előnyben vannak, így matematikailag is feléjük billen a mérleg nyelve. A városlakó muzulmánok jövedelmüktől függően növelik a feleségeik számát. A hipermilliomos cégtulajdonos, aki az ESSO olajkitermeléshez adta a helyi biztonsági szolgálatot, 8 feleséggel rendelkezett 8 külön villában. Négy felesége volt Csád fővárosában, N’Djamenában és négy másik Kousseriben, Camerun területén a Chari folyó túloldalán. Képzeljük el, mintha valaki Komáromban is meg más városban is külön-külön tartana családokat. Végül maga sem tudta hány gyereke van és azok kitől is lettek. Ezek közül a gyerekek közül néhányan engem is meg szoktak állítani, amikor megismerték a kocsimat. Pénzt kunyerálnak, mondván, az apjuk majd megadja később.

Afrikában, mint nálunk a középkorban, a legidősebb fiú, vagy az apa által kinevezett örökös visz mindent. A többieknek meg semmi sem marad a szimpátián kívül. A muzulmánoknál, még ha valamelyest jómódú is a család, a fiúgyermekek az asszonyokkal maradhatnak egy bizonyos korig. Utána nekik is estig az utcán a helyük. Ez az egyik drámája ennek a vallásnak, ugyanis az iskolai felkészülést az utca adja a fiúknak.

A mostani projektemen a gépkocsi vezetőim és az őrség is mind egy szomszédos kisvárosból valók.

Az ottani fiúgyermekek az interneten terjedő iszlamizáció hatására egyáltalán nem fogadnak szót az anyjuknak, mivel az csupán egy nő! Egész nap fociznak, ami után bukdácsolnak az iskolában.

Minden gyerek sofőr, vagy őr akar lenni, tanulmányok nélkül. Az olajföldeken dolgozó apák csak minden második hónapban mennek haza és a neveletlen fiukat nem tudják kordában tartani ilyen nagy intervallumokkal. Az európai beilleszkedéshez is nagyok a problémák. Minden európai muzulmán kisfiú túlságosan el van kényeztetve az asszonyok-lányok közt gyerekkorban. Amikor kikerül onnan, hatalmas sokk a számára. A kisfiú nehezen tudja feldolgozni , hogy eddig azt hitették el vele, hogy kiskirály vagy, muzulmán, aki a világ ura lesz. Most pedig az általános iskolában a kis buta az osztályban, aki semmit sem ért. Ez az első lépcső az európai beilleszkedés megtagadására náluk.

Egy nap alatt elvert fizetés

A keresztények a Száhel övezetben mindig szegényebbek, mivel a kereskedelmet a muzulmánok irányítják. Nagyobb ünnepek előtt minden alapvető árucikk jelentősen megdrágul, ez tipikusan muzulmán beállítottság. Egy birka ára eléri egy felső vezető havi fizetését ilyenkor! A keresztények sem változtattak a demográfiai tradícióikon. A régi törzsi háborúk és a sok betegség, mint a malária, megtizedelte az emberek számát. Mostanra ez jelentősen megváltozott. Például egészen messzi levő kisvárosok is rendelkeznek valamiféle orvosi ellátással és a piacon lehet gyógyszert kapni. Megjegyzem, magam is maláriás lettem és a piacon vettem olcsó gyógyszert, ami teljesen hatékony volt. El kell mondani azt is, hogy Nigériában egy egész iparág épült fel a hamis termékek, mint például a gyógyszerek és autóalkatrészek termelésére. Így egy Afrikában vett termék az minimum 50%-ban lutri. Tehát egy szegény keresztény család általában napi egyszer ad enni a gyerekeinek. A többi esetben a gyerekek egészen fiatalon is elmennek keresni valami ennivalót. Ők szokták felgyújtani a szavannát az apró állatok és rágcsálók elfogása érdekében.

Ők, akik leszedik az éretlen gyümölcsöt, mert mire beérne, addigra lehet, hogy valaki más leszedi.

Sajnos ezek az emberek meglehetősen rövid távra képesek tervezni. Mint területi igazgató, csak diplomásokat vettem fel középvezetőknek, akik simán egy hónapot előre tudtak látni, mind a cégünk munkaügyi, mind a saját magánéletük terén. Viszont az átlagos dolgozók például, amikor fizetést kaptak tőlünk: képesek voltak egy pillanatnyi elmebajos állapotban, félhavi fizetésért egy csillogó piros mobilt venni a cég kapuja előtt kialakult fizetésnapi zsibvásárban. Majd a megmaradt másik felével mentek a kocsmába. Egy hét múlva, amikor a gyerek sírt, mert éhes, azt meg jól elfenekelte érte. Mindezekre a pici drámákra úgy emlékszem, mintha csak ma lett volna. Voltak notórius dolgozóink is, akiknek a fizetését egyből a kereskedőknek adtuk le, mert annyira elvoltak adósodva.

Tradíciók, tisztelet

Próbáltam egyszer segíteni a helyzeten, és egy „élelmiszer alapot” hoztam létre. Azaz felvásároltam nagy mennyiségben rizst, süvegcukrot és olajt, amikor olcsó volt. Majd ezeket a termékeket családi mennyiségben a dolgozóknak nyereségmentesen eladtam, amikor felszökött az áruk. Mondanom sem kell, hogy nagy részük továbbadta kereskedőknek és nem vitte haza a családjának. Engem, a barátságos európait, megmosolyogtak és magukat rafinált üzletembernek hitték. Ha barátságosan segíteni próbálunk és „jók” vagyunk, azért tiszteletet ne várjunk tőlük. Viszont amikor egy illegális sztrájkot szervezett az egyik részlegem, azonnal kirúgtam mind a 134 dolgozót a munkatörvénykönyre hivatkozva. Akkor ujjongtak, hogy milyen nagy vezető vagyok, aki okosabb volt náluk (?!)

A család is megköveteli a hagyományokat. Például a keresztényeknél jellemző a feleség szüleinek a vendégeskedése a fiataloknál. Mivel kicsi egyszobás kunyhókban laknak, el lehet képzelni, mennyire kényelmetlen és kellemetlen egy rakás ember szorosan egymás mellett a földön fekve éjszaka. Az egyik emberem, aki új házas volt és nagyon szerelme,s az anyósának felépített egy új hasonló kunyhót. Azt gondolta, ő majd élvezheti az asszonnyal az éjszakát. Hatalmas ribillió lett belőle, a vásártéren kibeszélték őket, le kellett bontani a kunyhót is. Viszont amikor a fizetés kezd fogytán lenni, akkor az anyósék általában haza szoktak utazni.

Afrikai szexturizmus

Tudvalevő a szex hatalma az embereken: mind a muzulmánoknál, mind a keresztényeknél él egy megrögzött legenda, miszerint az európai nők imádják őket és tárt karokkal várják. Mint láthattuk, a németek és a skandinávok valamelyest alá is írták ezt. Itt a projekten egy norvég kollegám anyjának a legjobb barátnője, aki régen vigyázott rá, amikor kisfiú volt, most 62 évesen hozzáment egy gambiai 22 éves fiúhoz.

Sokan nem tudják, de az észak-európai középosztály nőtagjai Gambiába járnak „fiúzni”.

Magam is többször beszélgettem fiatal afrikai fiúkkal, akik a parkolókat védik az éttermek előtt és mutatták a „feka-fehér” pornófilmeket a mobiljukon, mint bizonyítékot. A barátnőm, aki a sivatagi kirándulásokat szervezte, szintén elmesélte, hogy a tevekaravánosok a turistáknak szintén hasonló sztorikat szoktak mesélni. Ezek azok a szájról-szájra terjedő legendák, amit nem lehet kitörölni a hiedelemből és ez is migrációs húzóerőt jelent sok fiatal férfi számára.

Egy hónap munka után sem vágynak haza

Képzeljük el azokat a férfiakat itt a projekten, akik az egyhónapos munkaidő után nem akarnak hazamenni az egyhónapos szabadságra (ez az offshore rotació). Ugyanis itt jobb az élete, mint az otthonában! Itt egy építkezési konténerben zuhanyzóval, WC-vel, TV csatornákkal és napi három egyáltalán nem rossz étkezéssel. Mi az oka ennek? Nos ezek a segédmunkások, vagy betanított munkások, a saját családjuk rabszolgái. A fizetésüket, postai takarékbetétkönyvvel, a saját anyjuk kezeli az egész család számára.

Így ő egyedül tart el esetleg 6-8 embert. Mivel minden pénzét elköltik, hazaérve ő az egyetlen, akit szinte kinéznek onnan…

Képzeljük el, amikor a testvér, aki az ő pénzén lebzsel évek óta, azt vágja hozzá, „örülj neki, legalább neked van munkád” … Egy nyomozás folytán mellékesen tudtam meg, hogy ezek a férfiak soha nem fognak tudni megházasodni pénz hiányában, és általában még 40-50 évesen is szüzek.

Zárásként: Amíg Afrikában a gyerekeket azért csinálják a családok, mert azok kiszolgálják őket és gondoskodnak róluk öreg korukra, nyugdíj helyett, addig nem fog a demográfia csökkenni. A valós, vagy valótlan legendák húzóereje jóval nagyobb a helyi nyomorgásnál.

(Folytatjuk)