SHARE

Milo Yiannopoulos neve nem csak majdhogynem kimondhatatlan, hanem sokak számára nem is ismert. Ő az a görög-brit-amerikai meleg zsidó (igen, ez mind egyszerre), aki a szókimondó előadásaival rendszerint őrületbe kergeti a feminista-genderista-ultraliberális tengelyt. Nos, őt, mint a keresztény konzervatív nemzetállamok egyik legnehezebben értelmezhető figuráját, hívták meg Schmidt Máriáék Budapestre, hogy a magyar hallgatósággal is megossza gondolatait.

Nos, megtette.

Soros György, a sátán

Első mondatai a Bálna színpadán:

A Sátán valóságosan létezik. Hazudik. És neve is van. Ő Soros György.

Nos, a tapsvihar nem is maradhatott el abban az országban, ahol hónapokon keresztül már a csapból is a magyar származású globalista spekuláns neve folyik. A milliárdos “filantróp” személye többször is felmerült Milo előadása során, bár a vendég igyekezett némi szimpátiát is mutatni házigazdái iránt, tekintve, hogy mégiscsak a mi exportcikkünk Soros az Egyesült Államok számára.

“Fingotok sincs, mennyire rossz ember a Soros”

– magyarázta Milo, aki szerint az Open Society Foundation nyitott határok politikáján túl többek között neki is volt köszönhető, hogy anno a kaliforniai Berkeley-ben kvázi felgyújtották a fél várost Milo előadása miatt. Bár a Trump-párti trollvezér nem kívánt különösebb gyűlöletkampányt hirdetni, de azt leszögezte, Soros minden utálatot és gyűlöletet megérdemel.

Trump apuci után Viktor nagybácsi

Persze nem maradt szó nélkül, Soros György legnagyobb hazai ellenlábasa és egyben legyőzője sem: Orbán nagybácsi. Merthogy Milo a “Trump daddy” elnevezés után kitüntette a magyar miniszterelnököt is sajátos szóhasználatával “uncle Victornak”. Milo úgy fogalmazott:

Orbán Viktor az egyetlen, aki harcba ment Soros György ellen, és győzött.

Ami nem kis teljesítmény, szerinte. Egy találékony vendég rá is kérdezett, hogy vajon Trump miért nem foglalkozik egyáltalán Soros György személyével a beszédeiben. Milo nem tudott válaszolni a kérdésre, de ígéretet tett, hogy ki fogja deríteni az elnökhöz közeli forrásaitól. Mindenesetre hozzátette, az amerikaiak pár éve talán még azt sem tudták, hogy Magyarország egyáltalán létezik e, mára viszont Orbán valóságos nemzetközi ikonná vált. Nagyobbá, mint azt mi innen Magyarországról fel tudnánk fogni. “Fontos feladatotok van a nyugati civilizáció fejlődésében. S most utolért a sorsotok” – üzente a közönségének.

Milo Budapesten.
Milo Budapesten.

Az amerikai vendég szerint támogatni kell Orbánt és a hozzá hasonlókat, mert az általa képviselt keresztény konzervatív nemzetállamok jelentik a hanyatló félben levő nyugati civilizáció reményét. Milo Orbánon és a Fideszen túl inkább Magyarország szerepét hangsúlyozta az egyre durvábbá váló kultúrharcban. A szónok utalt rá, hogy

valahogy ez az ország sosem tudta elkerülni a történelem viharait, mindig a különböző kultúrák és ideológiák ütközőzónájába került, ahol mindig meg kellett vívnia a maga és egyben Európa harcát.

S most ismét frontvonalba került azzal, hogy szinte egyedüliként képviseli azokat az értékeket, amiket a nyugati civilizáció egykor megteremtett, de ma már elveszni látszik. A maga obszcén stílusával méltányolta azt, hogy nemet mertünk mondani a senki által meg nem választott brüsszeli bürokratáknak, a globalista elitnek és a balliberális oldal hazugságainak. Milo, többször is elismételte, minél többet van itt Magyarországon, annál inkább tetszik neki ez a normális környezet, szerinte mi jelentjük a reményt a Nyugat számára. Nem is véletlen, hogy bizonyos sajtóorgánumok úgy beszélnek rólunk, mintha mi egyedül hoznánk el egész Európa, de legalábbis az Európai Unió bukását.

A magyar átok és ígéret

Merthogy bukásra van ítélve a kontinens, legalábbis az azt vezető balliberális elit. Milo több példát is kiemelt Németországban, Franciaországban és Svédországban is, amelyek a polkorrektség jegyében a nagy igyekezetben elfelejtettek félni az iszlám terrorizmustól, és egyenesen az iszlám követőivé váltak azzal, hogy a “béke vallásának” szövegeit mantrázzák. Az amerikai előadó kifejtette, nem létezik sem mainstream, sem mérsékelt, sem radikális iszlám – csak az iszlám létezik. Ami nem is igazán vallás, hanem sokkal inkább egy elnyomáson alapuló diktatórikus ideológia, amely pont a tökéletes ellentéte a kereszténységnek.

“Csak egy közös pont van, hogy copy paste-ltek néhány részt a Bibliából. Elég nagy szégyen nekik, hogy plagizáltak”

– jegyezte meg. Milo a beszédében többször is hangsúlyozta, hogy a tömeges bevándorlással az európai nemzetek olyan migránsok sokaságát hívták be az országukba, akiknek a kultúrájuk nem csak különbözik a mienktől, hanem alapvető lényege a mi elpusztításunk és a keresztény kultúránk harc általi legyőzése.

A szónok szerint az Európai Unió egyfajta halálkultuszt propagál, amikor középkori módon minden nemzeti kezdeményezést rabszolgasorsba akar taszítani, holott szerinte a nemzetállamok jelentik az egyedüli garanciát arra, hogy biztosítani lehessen a békét, a biztonságot és a szabadságot is. Szerinte alapvetően a konfliktus gyökere a keresztény hitbe vetett bizalom összeomlása.

“Nem kell szégyellnetek magatokat. Legyetek büszkék rá, hogy sorfordító és történelmi szerepet töltötök be”

– fogalmazott azzal kapcsolatban, hogy a magyarok nemet mondtak a tömeges bevándorlásra. Milo igyekezett hozzátenni a maga nyers módján, hogy nem hajbókolni kíván Magyarországnak, ha Svédországba hívnák meg, őket elküldeni melegebb éghajlatra. Hozzátette, a huszadik század őrült viharaiból megerősödve jött ki az ország.

“Hajtsd oda a másik orcádat”

Szerinte óriási dolog, hogy ekkora szembeszéllel is nemet mertünk mondani a bevándorlásra és migrációra. Milo úgy véli, eszement “keresztényi” logika a “fordítsd oda a másik orcádat” elve ebben az esetben. Felháborítónak tartja, és egyben cinkosságnak is, hogy a hatóságok és a politikai vezetés a politikai korrektség égisze alatt, nem volt hajlandó tudomást venni a bevándorlók által elkövetett bűncselekményekről, nemi erőszaktevésekről, keresztények és zsidók elleni támadásokról. (Hozott például egy abszurd példát, hogy az egyik németországi gázolásos merénylet után pár héttel teherautó vezetési tanfolyamot hirdettek kizárólag bevándorlóknak “Vezess a jövődbe!” címmel.)

Milo Yiannopoulos szerint büszkék lehetnek a magyarok.
Milo Yiannopoulos szerint büszkék lehetnek a magyarok.

A rendezvénysorozat kapcsán (Európa jövője + Milo Budapesten) nagy port kavart a hazai sajtóban az, hogy a média egy részét kvázi kitiltották a rendezvényekről, főként a ballib sajtónak kellett távolmaradnia az amerikai botrányhősök előadásaitól. Ezzel kapcsolatban Milo egészen világos álláspontot közölt: szerinte a mindenkori kormányoknak, és

a konzervatív oldalnak akkor kell megvédenie a sajtót, “ha a sajtó megérdemli, hogy megvédjék őket”.

Hozzátette, a baloldali média gyakran a szélsőbalos narratíva szócsöve, az ellenzéki politizálás szerepébe lépve megérdemelnek minden gyűlöletet és megvetést. Egyfajta negyedik hatalmi ágként működnek, egy tömegek felett globalista elitet képviselnek, amely előre megírt véleményekkel dolgozik a saját világában. Milo úgy véli, ezért siránkozik a sajtó egy jelentős része Orbán és Trump “durvasága miatt”. “Ti tettétek ezt magatokkal” – fogalmazott.

A homoszexualitását majd lemeccseli Istennel

Beszédében kitért Merkelre is, Macronra is, a feministákra is és magára Ferenc pápára is, aki szerinte nem is ugyanazt a vallást gyakorolja, mint ő. Merthogy Milo magát katolikusnak vallja, és bár azt a budapesti előadásán szokatlan őszinteséggel bevallotta, hogy erkölcsi és spirituális szinten van még mit elintéznie az “odafelvalókkal”, de ezt a “meleg dolgot” majd lemeccseli Istennel – ahogyan ő fogalmaz. S bár melegházasságban él, magát a melegházasság intézményét abban az esetben elutasítja, hogyha az országok a vallási felekezeteket és egyházakat rá akarják kényszeríteni a meleg párok összeadására. Elmondása szerint korábban más állásponton volt, de aztán megtapasztalta, hogy milyen az “amikor két férfi igazán szereti egymást”… Az örökbefogadásról már más véleménnyel van. Szerinte egy gyereknek egy férfi és egy nő kapcsolatában van a legjobb helye, akik házasságban élnek.

Minden egybevéve számunkra kellemes csalódás volt Milo előadása. Ha az ember képes lehámozni róla a showműsorral járó nyers obszcenitást és a kitudjahonnan hozott állandó homoszexuális kompenzációt (szexuális tartalmú viccek, állandó utalgatások, s a homoszexualitás védelme) – akkor egy egészen nyers és valós korrajzot kapunk végeredményül, amit Milo-nál bátrabban talán senki sem kommunikál a keresztény-konzervatív jobboldalon. Hogy mennyire jó az nekünk, hogy egy görög-brit-amerikai meleg zsidónak kell felvállalnia ezt a szerepet, az már más kérdés.